[sidius]

Kedves Péter!

Bár a válaszod nem nekem szólt, de azért ha megengeded, belekotyognék a témába annál is inkább, mert a gondolkodásmódod meglehetősen közel áll az enyémhez. Először is a szavaidból úgy veszem ki, hogy nem nagyon dolgoztál alkalmazottként, vagy legalábbis hosszú időt nem. Nos én sem. Munkával töltött életem egyetlen percében sem voltam alkalmazott. Ez miért is fontos? Mert a gondolkodásmódom teljesen más, mint azé az emberé, akinek van egy vagy több főnöke, aki a döntés súlyát részben vagy egészben le fogja venni a válláról. Nyilván ez attól is függ, hogy az alkalmazott egy adott vállalati struktúrában hol helyezkedik el, de akkor is igaz, hogy a végső kockázat a cég tulajdonosáé. Nos én is felépítettem néhány céget, minden reklámozás nélkül kijelenthetem, hogy az egyik építőipari vállalkozás magyar viszonylatban (bár nem követem nyomon a sorsát) ma is benne van az első 10-15-ben, a saját szakterületén, azaz az építőiparban! Sajnos később elveszítettem a részesedésemet a cégben, egy rosszul megválasztott üzlettárs miatt. Pénzügyileg nem jártam rosszul, mert természetesen a távozásom árát kőkeményen megkértem, valamint a cégnek az is komoly pénzébe került, hogy a nevet tovább használhatta, azaz én lemondtam a márkanévről. Tehát nem anyagilag volt problémám, hanem az érzés, hogy elveszítettem azt amit a nulláról felépítettem, és valakié lett, aki nem is volt ott a születésénél, és a legnehezebb korszakainál. Bár nyilván most is komoly nehézségei vannak, hiszen tudjuk, hogy az építőipart lényegében kiherélték. De ez már nem az én problémám.
Igyekeztem a dolog pozitív oldalát nézni, mivel akkor már alkalmaztam az általad említett diverzifikációt, és meglehetősen komoly pénzekkel jelen voltam a BÉT-en mint befektető, tehát a dolog pozitívuma, hogy a figyelmemet egy új terület köthette le teljes egészében 1998-tól. Ez pedig, a tőzsde volt. Eljött az idő, hogy ne csak befektetőként legyek jelen, hanem kereskedőként is, vagy nevezzük csúnyán spekulánsnak.
A diverzifikáció fennmaradt, hiszen a mai napig vannak befektetéseim a tőzsdéhez kapcsolódóan és azon kívül is. Ezeknek alapvetően nincs köze a spekulációhoz használt tőkémhez, sőt a spekulatív tőkémnek el kell tudnia tartania magát, a befektetett tőkém nélkül is. Hiszen a spekulatív tőkével ellentétben a befektetési tőke nem minden esetben mozgósítható akkor és ott, amikor akarom, vagy csak veszteségekkel. Csak egy példa, (bár nem jellemző, hogy nyilvános fórumokon szívesen megosztanám a befektetéseim célirányát), hogy manapság egy ideje külföldön befektettek lósportba (bár Magyarországon tehetném), ami egészen konkrétan a lovakat és a velük kapcsolatos költségeket, a személyzetet, a megfelelő ingatlanokat, pályák bérlését, nevezési díjak kifizetését…stb. jelenti. Akinek van fogalma erről az tudja mibe kerül, akinek nincs annak meg csak annyit mondok, hogy sokba (még akkor is, ha nem egyedül viselem a költségeket), és kockázatos nem rövid távú befektetés, tehát a pénzt egy ideig benne kell tartani, beletolni, mire az ember elkezd profitot látni belőle. Viszont sok embernek sikerült, és az a vízióm, hogy nekem is fog.

No nem ragozom, ezt az egészet azért írtam le, mert az a véleményem, hogy egy tanfolyamnak az én olvasatomban nem a technikai ismereteket kell közvetítenie, mert az megszerezhető. Amit át kell tudnia adni, az egy gondolkodásmód, aminek az a lényege, hogy minden teljesítmény gátja maga az ember. Tehát az embernek magával kell majd megküzdenie, és ha képes ebből a küzdelemből győztesen kikerülni, akkor a többi akadály leküzdhető. Ha van előttem egy nagy fal, aminek a túloldalára kell jutnom, akkor nem az a kérdés milyen módon tegyem azt meg. Technika kérdése, hogy átmászok, megkerülöm, átfúrok alatta, áttöröm fejjel. A kérdés az, hogy elhiszem e, hogy azon a falon át tudok jutni legyen az bármilyen magas, bármilyen széles, bármilyen vastag, őrizzék bármennyien. Ha ezt átültetjük a tőzsdére elhiszem e, hogy sikeres leszek ezen a területen, és hajlandó vagyok e bármit megtenni amit követel tőlem. Ha megvan a hit, és az elszántság akkor ezen a terülten sikeres lesz az ember. Nos a tanfolyamnak ezt kellene megértetnie az hallgatóival, mert ha ezt nem sikerül megértetni, lehet bármennyire alapos a képzés, és bármilyen jó a bemutatott stratégia, a páciens sikertelenségre van ítélve. Meg kell értenie, hogy ha alkalmazottként dolgozik ott a felelőssége kisebb, nagyobb, de soha nem teljes, és amikor leül a gépe elé felejtse el, hogy „civilben” alkalmazottként dolgozik.. Itt minden az övé a siker és a sikertelenség is. Ha felemelkedik a tőzsdét, az sem érdekli, mint ahogyan az sem, ha eltűnik a süllyesztőben.
Ha a ti tanfolyamatok, ezt megérteti a hallgatókkal, a célját már elérte, a többi a bónusz. Ha nem tudja ezt elérni, akkor mindegy mit oktat, a végeredmény ugyanaz lesz. Abban viszont biztos vagyok, hogy nagyon kevesen lesznek azok, akik ki fognak emelkedni. Ez nem azért van, mert te nem jól tartod meg a tanfolyamot, hanem azért (ha oktatsz, akkor te is tudod), hogy az ember ilyen. Nehéz benne hosszútávra egy bizonyos szemléletmódot elültetni, sőt nem is lehet. Ahogy te is írtad, csak ő tud megváltozni, és talán nem vagyok pesszimista, ha azt állítom, hogy az emberek 95% nem tud.

Megint két példa, hogy mennyire nem értik ezt a gondolkodásmódot az emberek. Van a rokonságomban olyan ember, aki folyamatosan anyagi gondokkal küzd. Bár szidja a rendszert, a politikát, a jó Istent. Bár van igazsága abban, hogy a felsoroltak egy részének van köze ahhoz, hogy hátrányból indul (talán csak az utolsónak nincs), de ahhoz, hogy ott is maradt azt elsősorban magának köszönheti. Számtalanszor adtam neki kisebb nagyobb pénzösszegeket, amíg egyszer meguntam, hogy képtelen a saját lábára állni, és tettem neki egy ajánlatot. Nagyon gáláns ajánlat volt szerintem, és nem sűrűn fordul elő velem, hogy ilyet teszek. Megmondtam, hogy a megélhetésére nem vagyok hajlandó tovább költeni, de hajlandó vagyok neki adni egy bizonyos összeget, és átadni neki valamit, ami több mint készpénz. Elmondom neki, hogyan kell felhasználnia és mire az általam adott összeget, ahhoz, hogy kilendüljön arról a pontról, ahol most van és elinduljon egy másik úton, ami máshová vezet. Tehát egy gondolkodásmódot adok neki, valamint az időmből kap, és nem kérek érte pénzt, sőt én adom hozzá a materiális tőkét, amit később visszakérek, de az már nem fog neki nehézséget okozni. Tudod mit mondott? Hogy ne szórakozzak vele, mert neki a pénz most kell, arra, amire ő akarja, és különben is nehogy már ő változzon meg 45 évesen. Hát erre mondhattam volna, hogy ahogy ránézek az életkörülményeire, talán mégis változtatnia kellene valamin, de amikor kimondta az előzőeket, tudtam, hogy felesleges hergelnem. Csak annyit mondtam, hogy akkor sajnos utoljára tudtam segíteni. Megkapta, amit kért, és soha nem adta vissza a pénzem. Ez volt a bosszú, és ennyivel lettem szegényebb, de egy vélemény megerősítésével gazdagabb. Az emberek nem változtathatók, ha ők nem akarnak változni.

A másik nagyon tanúságos volt számomra. Bár én nem oktatok, mert bár lenne mondanivalóm, de az időm véges. És nagyon drága. Akárcsak a tiéd! Tudjuk miről beszélünk. 
Azonban mégis egyszer felkért egy tőzsdei oktató cég, hogy nem lenne e kedvem a tanfolyamukon vendégelőadóként szerepelni. Kaptam több ilyen felkérést már, de általában mindig visszautasítom, mert nincs ingerenciám az oktatáshoz, márpedig ami annyira nem érdekel, ott nem is tudok tökéletest nyújtani. Kell, hogy felébredjen bennem valami.
De ez alkalommal az adott cég felkeltette az érdeklődésemet valamiért. Elkértem az oktatási anyagukat, semmi különös főleg technikai kérdésekkel foglalkoztak, szépen szisztematikusan felépítve. Ott is elmondtam, amit itt feljebb leírtam már, azaz, hogy mit hiányolok. Megmondtam, hogy ez az oktatási anyag, ha én hallgató lennék, nem motiválna különösebben. Lehet, hogy ideiglenesen igen, de ahhoz semmiképpen sem elég hosszan, hogy sikeres legyek a tőzsdén. Amiért mégis felkeltették az érdeklődésemet, az nem volt más, mint az, hogy hajlandók voltak megváltoztatni annak érdekében, hogy belevigyük a szemléletmódot, sőt tulajdonképpen az egész oktatást a szemléletmód megváltoztatására építsük fel. Azt mondtam, hogy legyünk szuggesztívek, értessük meg és mutassuk be, hogy miképpen gondolkodjanak a hallgatók. Ilyen technikai kérdések meg, hogy trendek, gyertyák indikátorok stb. legyenek házi feladatok, a feldolgozásukhoz meg nyújtsunk segítséget, mert ezek megtanulhatók, úgy ahogyan az egyetemen is. A sóder ott is könyvből tanulandó, a jó oktató nem azt mondja el, ami a könyvben is megvan. Ő a szemléletet adja át. Ha nem azt, akkor kár oktatnia. Szóval felforgattuk a tőzsdei oktatásukat, ami sajnos néhány kollégának nem nagyon tetszett, de hát engem különösebben ez nem érdekelt, mert nem is rájuk gondoltam, amikor javaslatokat tettem. Aki nem akar változni, azon nem az én dolgom változtatni. Ja még annyi, hogy én igazából nem kértem a magam részére különösebb oktatási anyag összeállítását, mert az én mondanivalóm a fejemben volt, illetve a technikai része meg a saját laptopomon. Már csak egy dolog volt hátra, a tiszteletdíjam kérdése. Mivel én úgy vagyok ezzel, hogy az időm árát én határozom meg, itt is így tettem. Megmondtam, hogy mibe kerülök. Némi megrökönyödést már akkor is okozott a dolog, de az igazi felhördülés gondolom akkor történt meg, amikor kifordultam az ajtón.
Mindenesetre, néhány napra rá felhívtak a cégtől, mégpedig azzal, hogy meghányták-vetették a dolgot, és sok, amit kérek. Ugyanis tudom e, hogy mennyibe kerül a tanfolyam és, hogy más oktatók mennyit kapnak? Mondtam, hogy nem tudom, de tulajdonképpen nem is érdekel, mert ezeknek a kidolgozása nem az én dolgom, ha azt akarják, hogy a könyveléssel is én foglalkozzak, az további súlyos pénzekbe kerül. Döbbent csend a telefonban néhány másodpercig, majd, hogy megtörjem a kínos hallgatást, megkérdeztem hajlandók megfizetni az időmet vagy sem? Ha nem, akkor sincs semmi gond, ha meg igen, akkor miért merült fel a dolog? Nos inkább nem voltak hajlandók, ergo nem értettük meg egymást. Így hagytam abba az oktatást, amit el sem kezdtem. Nem értették meg, hogy én ingyen is odaadom az időmet (mint ahogyan itt a fórumon is, vagy privátban is) a magán személynek, ha úgy érzem, hogy érdemes rá, tudok rá időt szánni, és nem üzletről van szó. Azonban az üzletnek ára van, sokszor nem kevés az ára. Én megfizetem, és meg is fizettetem. A legnagyobb tanúság, megint csak a gondolkodásmód! Vajon, hogyan lehet úgy oktatni egy hallgatót, hogyha nem tudom sikerre hangolni, mert magam sem értem a sikert, és azt, hogy az mibe kerül? Sehogy!

Említetted, hogy Magyarországon sokan kezdik megérteni, hogy a pénzügyi kultúra annyira ingatag lábakon áll, hogy ezt talán jobb lenne a nulláról újraépíteni! Kár, hogy az állam a mai napig nem integrálta ezt a területet az oktatás területére, ami van, az magániskolákon van vagy egyének partizánakcióiban. Így is lehet előre haladni, csak sokkal nehezebben.
De azért hozzáteszem, hogy nem kell megijedni, mert ez a nálunk fejlettebb államokban sincs másképpen, bármennyire is megpróbálják ezt elhitetni velünk. Aki azért jár külföldre, az tudja, hogy az angolok, a németek, az amerikaiak, ugyanúgy sőt még jobban el vannak adóodva állami szinten, és magánemberként is, mint mi, sőt esetenként még jobban is. Sőt van annyi fórunk, hogy ők ezt szokták meg 40-50 éve, és nehéz a jóról leszokni, pedig muszáj lesz. A nagy különbség annyi, hogy a lakosság számarányhoz viszonyítva több átlagember megérti, hogy a jövőjéről vagy gondoskodik, vagy éhenhal nyugdíjasként, nálunk sajnos sokkal kevesebben. Így pedig a csalódás igen nagy lesz.

Szóval sok mindenben egyet tudok érteni veled, egyet kivéve, de az elég kardinális kérdés.
Valóban létezik más kockázatkezelés is mint, hogy 2-3%, de egy kezdő ezt most felejtse el a kis párszáz vagy pár ezres számlájával. Neki egy trade egy adott instrumentumon maximum ennyi kockázat. Miért is? Hogy kitartson a számla! 20 milliós számla? Az egy másik szint, más kockázatkezelés! Majd ha megkereste az első 1 millióját a tőzsdén, és meg is tartotta, akkor felléphet egy másik szintre. Tőlem biztosan nem fog mást hallani amíg, ezt meg nem tette. Mint ahogyan azt sem, hogy a nyereség veszteség aránya ne legalább 2:1 legyen. Pedig gondolom te is tudod, hogy 1:1 is hatalmas nyerőben lehet lenni, csak a találati aránynak kell jónak lenni. De aki most kezd, az nem ott tart, hogy ezt megtegye! Ő ott tart, hogy van egy kis számlája, vagy csak egy demo, és azt kell megőriznie! Nem kell sietni sehova. Rengeteg emberrel kapcsolatban vagyok privátban, aki elkezdett tőzsdézni, és valahol tart, vagy nem tart, stagnál, vagy veszít. Van, akivel napi a kapcsolat, van, akivel hosszabb szünetek is előfordulnak. Sokan eltűnnek a süllyesztőben. Akit érdemesnek tartottam, megmondtam neki, hogy keresse meg a tőzsdén az első pár millióját, és tartsa meg, utána szóljon és megmutatom a következő lépcsőfokot. Az idő nem releváns. Szerinted hányan szóltak eddig? Nagyon kevesen, de gondolom ezt sejted! A legtöbben nem tudnak átlépni a saját árnyékukon!

Bocs, hogy kicsit hosszúra nyúltam (na jó nem is kicsit), csak arra akartam rávilágítani, hogy a gondolkodásunk sok ponton rokon, vagyis inkább a sarkalatos pontokon azonos. Sokat gondolkodtam már azon, hogy miért van az, hogy akik képesek a sikereket elérni, bármiféle úton járnak is, a végén jutnak, még ha nem is fizikálisan. Egyébként, még utószónak a nagy monológhoz még annyit, hogy bármilyen könyvet elolvastam eddig sikeremberektől, legyen az híres spekuláns, sportoló, tudós, vagy színész mind egy irányba mutatott, csak a bejárt út volt más, de az is csak látszólagosan, mert az állomásokat simán egymásra lehetett illeszteni.